24 évvel ezelőtt fiatal fiú voltam, beleszerettem egy lányba, megőrültem érte, egy napot sem tudtam elképzelni Kira nélkül. Összeköltöztünk, és hamarosan összeházasodtunk. Én nagyon szerettem volna gyereket, Kira pedig azt mondta, hogy magunknak kell élnünk.
Végül megkaptuk a jó hírt: Kira terhes volt. Nem tudtam visszatartani a könnyeimet, és amikor egy nehéz szülés után közölték velünk, hogy hármas ikreket várunk – két fiút és egy lányt -, végigrohantam a kórház folyosóján, és örömömben kiabáltam.
Hazamentem, hogy összeszedjem az elbocsátáshoz szükséges dolgokat, és mire visszaértem, a feleségem már nem volt ott. Otthagyta a gyerekeket és eltűnt. Felhívtam a szüleimet; szerencsém volt, nagyon közel laktak. Anyukám és apukám 15 percen belül megérkezett.
Azt mondták, szívesen segítenek az unokákkal, és jó volt, hogy a kakukkanyó elpárolgott. A gyerekeim nagyon gyorsan felnőttek.Mielőtt észbe kaptam volna, kitüntetéssel végezték el az iskolát. A fiúk most jogásznak és programozónak tanulnak, a lányom pedig fogorvosnak készül.
Hihetetlenül büszke vagyok rájuk. Annyira érettek és függetlenek. Gyakran segítenek nekem, még anyagilag is… Ahogy képzelheti, soha többé nem mentem férjhez: először még gondolkodni sem volt időm rajta, aztán meg nem is akartam. Egy évvel ezelőtt kopogtattak az ajtómon.
Kinyitottam az ajtót, és megláttam Kirát, aki körülbelül 40 éves lehetett, becsületszavamra. Behívtam a házba, megkínáltam teával és keksszel, és negyedóra múlva már nagyon sajnáltam, hogy egyáltalán kinyitottam az ajtót.
Kira először azt mondta, hogy rájött a hibájára, és bocsánatot akar kérni tőlem és a gyerekektől. Aztán azt mondta, hogy nincs hol laknia, és segítséget vár tőlem. Később még azt is követelte, hogy segítsek neki azzal, hogy minden hónapban a fizetésem egy százalékát adom neki, de hogy mire – ki tudja.
Kirát kidobtam a házból, megmondtam neki, hogy még csak az útjába se álljon a gyerekeknek, ha csak előnyként tekint rájuk. A volt feleségem pert indított Ali Ments ellen, de természetesen vesztett.
Később, amikor először látta az anyját, a lánya azt mondta: „Tudod, Kira, mindig irigyeltem a barátnőimet, amikor elmesélték, hogy milyen titkokat osztottak meg az anyjukkal, hogyan viselték az anyjuk ruháit vagy hogyan sminkelték ki magukat.
Mindig arról álmodtam, hogy érezzem anyám melegségét, szerettem volna átérezni, milyen az, amikor egy felnőtt lány van a családban, de most, hogy látom, ki lettél, biztosan állíthatom, hogy ha választhatnék, a nélküled való életet választanám… Egyetlen napot sem veled.
