Tomas és Vlad csodálatos, harmonikus pár volt. Az érettségi után azonnal összeházasodtak: a férfi ügyvéd volt, a nő tanárnő. Az esküvőn minden vendég megcsodálta a fiatalokat – mindketten magasak, karcsúak, megfelelő arcvonásokkal… Lélek volt a lélekben.
Két gyermekük született. Így éltek majdnem tizenöt évig. Egyszer Toma, anélkül, hogy értette volna, miért, megkérte a cigányt, hogy jósoljon neki: – A férjed el fog hagyni. És elveszíted a munkádat – emlékeztette a cigány. – Nekünk baráti családunk van!
Vlad nagyon szeret engem! Miért hazudsz nekem – kiáltott fel Toma – Én azt mondom, amit látok. Az igazat akarta, a férfi meghallgatta. Én soha nem hazudok – reagált nyugodtan a cigány. Toma eldobta a cetlit, és gyorsan elsétált. Sétáltam egy kicsit a parkban, megnyugodtam és hazamentem.
„Erről jut eszembe! Én meg jó ember vagyok, hogy meghallgatom egy öregasszony delíriumát” – gondolta, miközben belépett az ajtón. Besétált a lakásba , a férje már várta, a vacsorát terítette az asztalra. A gyerekek a nagymamájukkal maradtak.
„Ma megkértem egy cigányt, hogy mondja meg a jóslatomat. És tudjátok mit adott ez a szabad Isten?” – mondta Tamás. Miután megvárta a kérdést, folytatta: – Azt mondta, hogy hamarosan elhagysz. Hogy tetszik ez neked?
Vlad letette a villáját. – Ha erről a témáról van szó – mondta halkan -, akkor be kell vallanom. Nekem van egy másik. Én szeretem őt. Terhes, és nem hagyom egyedül ebben az állapotban. Téged hagylak itt.
Tom kezéből kiesett a villa. És a gyerekeink? Ők már elég idősek. És akkor eszembe sem jut, hogy elhagyjam őket. Segíteni fogok nekik, és meglátogatom őket. Tom ellenállt a válásnak, aztán beadta a derekát. Intett a kezével … egy hónappal a válás után kirúgták őket létszámleépítés miatt.
Tom a cigányra való haragból nem talált magának helyet. De mi volt a hiba? Mit mutatott neki a jövő? Egy hónappal később Tom új munkát talált. Még jobbat, mint korábban. És közelebb az otthonához, és a fizetése is nagyobb. És ott találkoztam Stasszal. Egy esküvőről volt szó.
