“A házasságunkban már régóta nem működtek a dolgok. Így amikor a férjem bejelentette, hogy elhagy egy másik nő miatt, teljesen összetörtem, de egyáltalán nem lepődtem meg. Csak miután elment, történt valami, ami még jobban összetört.”
Az utóbbi
Maciek hat év házasság után közölte velem, hogy van egy másik nője.
‘Figyelj, nem akarok tovább hazudni neked. Már egy éve járok valakivel. Nagyon erőlteti, hogy költözzek hozzá, és kezdjek vele új életet. Sajnálom, hogy nem jött össze nekünk, de szerintem te magad is érzed, hogy valami véget ért.
– mondta.Először elállt a lélegzetem. Könnyek szöktek a szemembe. Természetesen már régóta tudtam, hogy találkozgat valakivel. Az ember csak úgy érzi az ilyesmit. Már legalább néhány hónapja folyamatosan veszekedtünk, és mindenért szemrehányást tettünk egymásnak, az olyan apróságoktól kezdve, mint hogy valaki tányérokat hagyott a mosogatóban, egészen a nehezebb ágyúk felhozataláig. De mindketten tudtuk, hogy mi van valójában a viták mögött.
Váratlan hírek
Eltelt néhány hét. Megbarátkoztam a gondolattal, hogy valószínűleg életem hátralévő részében egyedül leszek. Rosszul voltam a gondolattól, hogy most már keresnem kell valakit, azok után, amin keresztülmentem. Elmentem egy válásra szakosodott ügyvédhez. Maciek beleegyezett, hogy minden felelősséget magára vállal a szakításért. Valami azonban nem hagyott nyugodni. Rosszabbul éreztem magam, de ezt a stressz számlájára írtam. Nem volt meg a menstruációm sem. Felhívtam a nőgyógyászomat, és időpontot kértem.
Biztosan az idegességtől van, sok stressz ért mostanában, de meg akarok győződni róla, hogy az egészségemmel minden rendben van.
– Mondtam az orvosnak.
Megvizsgált, a szokásosnál tovább tartott, leültetett és azt mondta:
Monika asszony, ön terhes.
Hogy érti, hogy terhes vagyok? Hogy lehet ez csoda? Nem tudtam elhinni. A boldogság és a döbbenet könnyei folytak végig az arcomon.
Amint kiléptem az irodából, azonnal írtam Macieknek.
Ma kell találkoznunk. Át akartam adni egy fontos üzenetet az ügyvédtől.
– Úgy írtam, hogy ne találja ki, miről van szó.
Amikor megérkezett, átadtam neki egy borítékot a vizsgálat eredményével. Leesett az álla a földre.
De hogy érti azt, hogy valószínűleg nem az enyém? Hogyan jött rá erre? Elvégre még csak most kezdtem el az életemet Mártával!
– mondta Maciek.
Nem erre a válaszra számítottam. Felálltam az asztaltól, és elmentem. Azóta nem hallottam Maciekről. Nem tudom, mit tegyek. Folytassam a harcot érte, vagy adjam fel, és koncentráljak a babára…..
Mindketten nagyon szerettünk volna szülők lenni. Rögtön az esküvőnk után elkezdtünk próbálkozni. Eleinte nem jött össze, de a lelkesedésünket nem vesztettük el. Egy évnyi sikertelen próbálkozás után elmentünk a vizsgálatokra. Az orvosok nem találták az okát, hogy miért nem tudtunk szülőkké válni. Elkezdődtek az utazások egyik orvostól a másikhoz, majd a hideg számítások, hogy mikor és hogyan kell próbálkoznunk. Mindkettőnket stresszelte az egész helyzet.
Maciek már belefáradt az állandó panaszaimba, hogy nem volt ott, amikor a közösülés legjobb ideje volt. Én viszont úgy éreztem, hogy az idő kicsúszik a kezeim közül, és egyre kisebb az esélyem arra, hogy anya legyek. Az egész helyzet nagyon megviselte a kapcsolatunkat. Idővel eltávolodtunk egymástól. Először is, nem mentünk többé együtt nyaralni – ennek egyáltalán nem volt értelme, hiszen amúgy is állandóan veszekedtünk, és nyaraláson nem nagyon lehet elszakadni egymástól.
Aztán Maciek egyre később kezdett hazajönni a munkából. Hétvégenként is elment szórakozni. Még azt is abbahagytam, hogy megkérdezzem tőle, hova és miért megy el. Akkoriban úgynevezett „csendes napokat” tartottunk. Már teljesen feladtam a reményt, hogy valaha is anya leszek. A házaséletünk a múlté lett.
Így amikor Maciek bejelentette nekem, hogy elhagy egy másik nőért, egyáltalán nem lepődtem meg. A házasságunk már régóta romokban hevert. Egy dolog maradt – mindezek ellenére még mindig szerettem őt. Megállapodtunk, hogy közös érdekünkben én elpakolok, ő pedig hétvégén összeszedi a holmiját, hogy ne kegyetlen vallomással a lábam alatt robogjon. Ez volt az utolsó alkalom, hogy megpróbáltam küzdeni érte. Testőrnek öltöztem a Corpus Christi ünnepségre, és bejött! Maciek vágyakozva vetette magát rám. Sajnos utána fogta a holmiját és elment. Azt hittem, így meg tudom állítani, de nem sikerült. Majdnem kisírtam a szemem.
