A feleségemnek és nekem van egy kis házikónk. Sok éve, amikor eljön a tavasz, odamegyünk, és ott maradunk, amíg a hideg idő el nem jön. Szeretünk közelebb élni a természethez, friss levegőt szívni, békét és mindent, ami természetes. Van egy kis gazdaságunk, de ez még mindig erőfeszítést igényel. Paradicsomot, uborkát, epret, cseresznyét, ribizlit, málnát, hagymát, cukkinit, fűszernövényeket, sárgarépát, céklát és egreseket termesztünk.
A feleségem gondoskodik minderről, míg én lassan rendbe teszem a házikót, de a kedvesem itt is segít nekem. Három évvel ezelőtt hozzáépítettem egy második emeletet, egy pavilont grillezővel, ahol esténként ki lehet ülni. Egy évig gondolkodtunk egy fürdőház építésén. Szerettük volna meghívni a családot és a barátokat, és saját gőzfürdőt csinálni. Kiderült azonban, hogy gondolkodni könnyebb, de megvalósítani elég nehéz.
Persze egyedül nehéz megcsinálni. A feleségem segít nekem, amennyire tud, de neki is van elég saját kertészkedése és háztartási munkája, amivel foglalkoznia kell. Aztán úgy döntöttünk, hogy segítséget kérünk a barátainktól, és szinte mindenkit felhívtunk, de mindannyian elfoglaltak voltak, pedig mind nyugdíjasok. Még hétvégén sem volt senkinek még néhány szabad órája sem.
Kellemetlen volt, de nem tartoztak nekünk semmivel, a segítségük nélkül is boldogultunk volna. Nem nehezteltünk rájuk, mert sok éve ismertük egymást. Nemrég befejeződött az építkezés, és meghívtuk a feleségem barátait. Minden nagyszerű volt: grilleztünk, gőzfürdőt csináltunk, ültünk a pavilonban, a kertünkből származó zöldségekkel vendégeltük meg őket, salátákat készítettünk, és a feleségem sok finom ételt főzött.
Mindent összevetve nagyszerű volt.A barátok mindent nagyra értékeltek, amit tettünk, mi pedig élveztük a beszélgetést. Érdekes módon a találkozók után minden hétvégén hívogatni kezdtek minket. Úgy látogattak meg minket, hogy egy fillért sem költöttek élelmiszerre, még húsra sem. Amikor a fürdőszobában végeztek, minden problémájuk és gondjuk eltűnt, helyette rengeteg szabadidejük volt. Sőt, minden ilyen gőzfürdő azzal végződött, hogy több napig nálunk maradtak.
Egyedül akartunk lenni, elegünk volt ezekből az idegesítő vendégekből. Aztán elkezdtek figyelmeztetés nélkül jönni. A feleségem nem tudta elzavarni őket, mert barátok voltak, nem idegenek. Ráadásul egy ilyen helyzetben az ember azt sem tudja, mit mondjon. “Elég volt nekünk, menjünk haza? Világos volt, hogy ezt senki sem fogja mondani. Akkor úgy döntöttem, hogy a saját kezembe kell vennem a helyzetet.
Amikor legközelebb a feleségem barátai látogatóba jöttek, elmondtam nekik a nyaralónkkal kapcsolatos terveimet. Elmondtam, hogy medencét fogunk építeni, és leírtam az egész munkatervet. Azt is mondtam:- Úgyis minden hétvégén eljöttök, úgyhogy csináljunk mindent együtt!
Munka után pedig húst fogunk sütni, és utána pihenhetsz a medencénkben. miután ezt hallották, nem jöttek többet és nem hívogattak.
Még mindig nem értem, mi olyan nehéz abban, hogy segítünk a barátoknak. A feleségem feldúlt volt, de én örültem, hogy többé nem kell kiszolgálnom senkit, és nem pazarolom az időmet olyan emberekre, akik nem érdemlik meg.
