“Soha nem gondoltuk volna, hogy Hedvig nagymama ilyen sok gondot fog okozni a családnak idős korában. A 70. születésnapja után bejelentette, hogy úgy döntött, egyedül fog élni. Azt hittük, hogy utat enged a fiatalabb generációnak, de ő megtagadta magát, és vége volt. Hogy tud egy ilyen korú ember kirúgni a gyerekeket a házból, és egyedül, kíséret nélkül élni!”
Jadwiga soha nem élt egyedül
Jadwiga 70 éves. Ő az édesanyám, de a családban már mindenki „nagymamának” hívja, mert sokat segített az idősebb testvéreimnek az unokákkal, és most úgy gondoltuk, hogy velünk együtt segít a fiatalabb generáció nevelésében. Senki sem számított rá, hogy ilyen mutatványt fog csinálni!
És éppen ez a nagymama Jadwiga állított minket a falhoz. Én vagyok a legfiatalabb fia, 40 éves vagyok, és 2 éve mentem férjhez. A feleségemmel úgy döntöttünk, hogy nincs értelme külön lakást keresni, hiszen nagymamámnak van egy szép M3-as készleten, és ebben a korban már nem kellene egyedül élnie.
Úgyis egész életében valakivel élt együtt. Előtte a férje volt vele, meg az apám; ők vigyáztak egymásra, és neveltek fel minket hármunkat – nekem még van egy idősebb nővérem és egy bátyám. Aztán jöttek az unokák, akik szintén sokat köszönhetnek a nagymamájuknak.
Az egyik szobát még mindig én foglaltam el – először egyedül, most pedig a feleségemmel. Hozzáteszem, terhes feleségemmel. Ula három hónapos terhes. Még azt is megbeszéltük Jadwiga nagymamával, hogy szobát cserélhetnénk, hogy én és a családom a nagyobbat vehessük ki.
És így a nagymama számláinak 2/3-át fizettük, az alapterület 1/3-át elfoglalva. Nem is gondoltam, hogy ilyen gyorsan változhatnak a dolgok! 7 hónap múlva már a nagymama segítségét akartuk használni…..
Jadwiga nagyi kidobott a házból. Hogy tehette ezt!
Amint Jadwiga nagyi 70 éves lett, valami elromlott a fejében. Elkezdett járni néhány találkozóra az Idősek Klubjába, új emberekkel ismerkedett meg. Nem is hiszem, hogy csak a barátai voltak. Egyáltalán nem szimatoltam semmi bajt, és tessék!
Hirtelen nagymama felpattant azzal a döntéssel, hogy egyedül akar élni, és ezzel vége is lett a beszélgetésnek. Azt mondta, itt az ideje, hogy önállóvá váljak. Túl öreg már az álmatlan éjszakákhoz… Különben is, ez az ő lakása, nem kell magyarázkodnia. A halála után úgyis visszajöhetünk ide, mert akkor a lakás 1/3-a a miénk lesz.
A nagyi nagyon szeret minket, szívesen segít az unokájával/unokájával, de alkalmi jelleggel, nem állandóan. Szeretne nyugalmat és csendet otthon, hogy kipihenhesse magát. A szeretet néha abban nyilvánul meg, hogy elenged valakit. Mit kérem szépen!
Azt hittem, viccnek szánja, de komolyan gondolta. November végéig van időnk kiköltözni…..
Hogy lehet valaki olyan, hogy nem ad helyet a fiatalabb generációnak, hanem egyedül uralkodik egy nagy lakásban! Még magát sem fogja ott egyedül eltartani, arról nem is beszélve, hogy ebben a korban már veszélyes felügyelet nélkül hagyni… Nem tetszik ez nekem. Hogyan tudnám észhez téríteni a nagymamámat?
