“Gyors polgári esküvőt tartottunk 5 év együttélés után. Szerelemből, de más hivatalos ügyek kergettek minket… Anyósom többször is elmondta, hogy az esküvőnk nem fontos – mantraként ismételgette. Arra azonban nem számítottunk, hogy az esküvői fogadalomtételünk napján milyen meglepetést okoz majd nekünk az apósunk! Utána a férjem beült a kocsiba az iroda előtt és sírt… De a legnagyobb pofon csak három héttel később jött. Nem is gondoltad volna!”
Gyors polgári esküvőnk volt. Az anyósom azt mondta, hogy ez nem számít.
Az én kapcsolatom a tartalommal… furcsa. Eddig csak olvastam a leveleiteket, de most kénytelen vagyok kiszellőztetni magam, mert úgy érzem, hogy a peremén állok. A viselkedésük tényleg hagy kívánnivalót maga után.
Öt éve élek együtt Zbyszekkel, még régebb óta ismerjük egymást, de csak egy hónapja házasodtunk össze. Csak egy polgári esküvő volt, amit rövid idő alatt szerveztek meg. Hogy rövidre fogjam, nincs munkaszerződésem, és szükségem volt a férjem egészségbiztosítására. Enélkül jelentős összeget kellett volna fizetnem egy olyan eljárásért, ami már szükséges volt.
Így úgy döntöttünk, hogy ez egy remek lehetőség arra, hogy végre hivatalossá tegyük a kapcsolatunkat. Nagyon boldogok voltunk emiatt. Kevesebb mint három hónap alatt mindent elintéztünk, de ez nem jelenti azt, hogy az esküvő zökkenőmentes megszervezése valahogy elvonja az érzéseinket… Évek óta ugyanolyan erővel folyik. Ez nem üres homlokzat.
Döntésünket beárnyékolta anyósom furcsa viselkedése. Az esküvő előtt minden telefonbeszélgetésben hangsúlyozta, hogy a szertartás nem fontos, tényleg semmi fontos…..
Az anyósok az esküvő napján olyan meglepetést okoztak, hogy a férjem elsírta magát.
Kicsit meglepődtem ezeken a nyilatkozatokon, főleg, hogy Zbyszek idősebbik testvérének is csak polgári esküvője van, ráadásul a második felesége mellett. Arra azonban egyáltalán nem számítottam, amit Zbyszek szülei az esküvőnk napján összehoznak!
Az esküvői meghívókba nem írtunk semmilyen sort az ajándékokról, csak virág helyett rajzolt üveggel és csomag helyett borítékkal ellátott ikonokat tettünk bele. Úgy gondoltuk, hogy ez teljesen érthető volt.
Kiderült, hogy az apósunk számára nem volt az. Teljesen üres kézzel jelentek meg az esküvőn – se virág, se üveg, se boríték, és még üdvözlőlapot sem kaptunk!
Az egész nászajándék az új útravalóért az idősebb fiúnak egy kézfogás és egy vállveregetés volt.
Látva, ahogy a szülei az esküvőnket kezelték, a férjem nem bírta elviselni, és ahogy kihajtottunk az iroda alól az étterem felé, a kocsiban sírva fakadt. Nagyon csalódott volt emiatt. Mi volt velem… hogy tudtak így viselkedni vele szemben!
Három héttel később küldtek egy késedelmes ajándékot. És micsoda ajándék volt!
Csak három héttel később döbbentem rá, amikor az apósomék eljöttek hozzánk vacsorázni. Zbyszek és az apja egy időre kimentek a garázsba. Én az anyósommal maradtam, és ekkor kezdett el dicsekedni azzal, hogy milyen nagyszerű mosóporszívót vett 10.000 zlotyért!
Leesett a kezem… egy porszívó egy kisebb vagyonért, és a saját fiának még egy hülye virágot is megspórolt? Nem bírtam tovább és elmondtam neki, hogy üres kézzel jöttek a fia esküvőjére… Anyósom megdöbbent. Az arca ápolatlan volt, és meglepetését fejezte ki, hogy egyáltalán szóba hoztam ezt a témát.
De a legnagyobb pofon tegnapelőtt ért. Kaptunk otthon egy csomagot, amit nem rendeltünk meg… Kiderült, hogy két közepes méretű, sajtos törölköző van benne, a nevünkkel. Anyósom rendelt nekünk esküvői ajándékot, hogy pótolja a virág hiányát. Micsoda fösvénység!
Nem tudom, hogyan viselkedjek most vele szemben. Megköszönjem neki? Nevessem ki? Vagy talán omoljak össze hálából előtte egy ilyen nagylelkű ajándékért? Egy kevésbé türelmes meny már régen megsértődött volna…..
