Egy idős hölgy egy bevásárlókocsiban lévő áruval a kasszához lépett. Úgy nézett ki, mint egy falu. Az eladónő ellenőrizte az árut, betette egy zacskóba, és közölte az összeget: „Ez kétezer-háromszáznegyven lesz. „Itt nem lehet telefonon fizetni – mondta a pénztárosnő -, miért van az, hogy még a mi falusi boltunkban is lehet, de a fővárosi szupermarketben nem?
Vagy kártyával, vagy készpénzzel fizet.” – A kőkorszak – morogta az idős asszony, és a tárcájába nyúlt a plasztikkártyáért. Kivette és bedugta a fizetési terminálba. „Tedd be újra!” – követelte a pénztárosnő, majd odakiáltott a kolléganőjének: „Anka, ellenőrizd a kapcsolatot a bankkal!” „Nincs internet!” – kiáltotta az Anka nevű pénztárosnő.
– Hogyan?! Nincs internet a fővárosban? Ezt nem mondhatod komolyan! „Mióta van itt a maga kunyhója?” – dühöngött az idős hölgy. »Készpénzzel kell fizetnie« – mondta a pénztáros. Az öregasszony átkozta a fővárost, ezt a szupermarketet és az informatikusokat, de mégis a pénztárcájába nyúlt, és előhúzott egy százdollárost. „Most viccel?
Adja ide a megfelelő pénzt!” – követelte a pénztáros. „Mi a baj ezzel?” – lepődött meg az öregasszony. Nem fogadunk el külföldi valutát!” – mondta a pénztáros fontoskodva.
– „Az államunk a kártyámra fizeti a nyugdíjam. Magának nincs internet-hozzáférése. Nem tudom, hogyan fogok fizetni a kártyámmal! „Fizessen, vagy tegye vissza az árut!” – A nő csak úgy elszaladt. Azért jöttem a falumból, hogy megvegyem ezeket a dolgokat!
Ha itt is lenne ilyen, nem jöttem volna a maga elárasztott boltjába. Fogd a dollárokat!” ”Nagymama, hadd váltsam át neked – mondta a mögötte álló fickó a nagymamának. Gyerünk, váltsd át! – És milyen árfolyamon fogjuk átváltani?
– Természetesen a banki árfolyamon. „Nézzük meg a honlapjukat – mondta az idős hölgy, és elővette az okostelefonját. Az internet online van!” – kiáltotta Anka a másik pénztárból… A sorban állók mind csodálkozva nézték az idős hölgyet.
