Első eset. Elmegyek a szupermarketbe, hogy megvegyem a szilveszteri élelmiszereket. Vettem egy teljes bevásárlókocsit, és sorban állok a pénztárnál. Rám kerül a sor, a pénztárosnő leellenőrzi az árut, én pedig beteszem a zacskóba.
Amikor két doboz fekete kaviárhoz értem, valamiért csak az egyiket láttam. „Hol van a másik?” – kérdeztem a pénztárosnőtől. „Talán amikor a mágnest vettem ki, megzavarodtam, és rossz helyre tettem” – a pénztárosnő egyáltalán nem jött zavarba, és elővette az asztala alól a második konzervet.
Második eset. Egy hónappal később, az ebédszünetemben egy kolléganőmmel elmentünk ugyanabba a szupermarketbe. Neki élelmiszert kellett vennie az otthonába, én pedig a céggel mentem. Visszajöttünk.
A kolléganőm úgy döntött, hogy a megvásárolt halat beteszi a hűtőbe, hogy a nap végére ne romoljon meg.” Emlékszem, hogy két csomag filét vittem magammal. Hol van a másik? Lehet, hogy útközben elejtettem?” Meglepődve néz rám… »Most már nem tudsz senkinek semmit bizonyítani…«.
Hármas eset. Egy céges partira készültünk. Készítettünk egy listát, összedobtunk, és „elküldtünk” a szupermarketbe. Felvettem a listán szereplő termékeket, beraktam a kosárba, majd a forgatókönyv szerint beálltam a sorba, és a pénztárhoz mentem.
A pénztáros gyorsan leütötte az árut, én pedig szatyrokba pakoltam. A pénztárosnő el akarta dobni a blokkot, de én követeltem. Jelentenem kell a kollégáimnak. Visszajövök, beteszem az árukat a zacskókba, ellenőrzöm a blokkot és a listát. A lista szerint öt csokoládém van, a blokk szerint öt, de valójában négy. A listán három üveg libapástétom van, a nyugta szerint három, valójában kettő…
Azt hiszem, ennyi példa elég ahhoz, hogy a szupermarketek pénztárosai kihasználják az árúlopás lehetőségét. Ahogy mondani szokták, „kézügyesség…”. És mindig találnak valami kifogást, mondván, hogy megzavarodtak, amikor a mágnest eltávolították.
Tehát, kedves olvasók, legyenek éberek. Hiszen az is előfordul, hogy ha egy vásárló sokat vásárol, a pénztárosok felárat számítanak fel… Megtettem a dolgomat, figyelmeztettem a szupermarketekben rejlő veszélyekre. Önökön múlik, hogy döntenek-e. Ahogy a mondás tartja: „Aki előre figyelmeztet, az felkészül”.