A férjemmel egy kényelmes lakást kerestünk a munkahelyünk közelében. És akkor az anyósom nővére felajánlott nekünk egy lehetőséget. Volt egy szabad lakása a környéken, és a régi bérlők kiköltöztek.
Felajánlotta nekünk, hogy a környék átlagos bérleti díja alatt béreljük ki a lakását, annál is inkább, mivel kétszobás lakásról volt szó. Tulajdonképpen mindig is igyekeztem távol maradni a férjem rokonaitól, különösen az anyósomtól. Az anyósom egy tapintat és műveltség nélküli ember.
Könnyen képes személyes témákat megbeszélni mindenki előtt az asztalnál, és akkor nekem hetekig pironkodva kell járkálnom. A nővére ugyanilyen, csak egy kicsit nyugodtabb. Elmondta, hogy az előző bérlők egy kis rendetlenséget hagytak maguk után, de mi fiatalok vagyunk, és gyorsan eltakarítjuk.
Még ma beköltözhet. A férjemmel úgy döntöttünk, hogy nem vesztegetjük az időt, és új helyre költözünk. Anyósom nővére lekicsinyelte a kis rendetlenséget. Igazi rendetlenség volt. Négy napba telt, mire felöltöztünk.
A padló teljesen foltos volt, a konyhában a falak foltosak voltak, három órát töltöttünk a sütő súrolásával, egy napot a fürdőszobában, mindent lemostunk és kitakarítottunk. És egyszerűen átpakoltuk a maradék holmikat, amelyek közül sok az anyósom testvéreinek a holmija volt, a második szobába.
Már nem volt erőnk velük foglalkozni. Másnap reggel valaki kinyitotta a lakás ajtaját, és belépett. Aztán lépteket hallottunk a szomszéd szobában. A férjemmel az ágyban feküdtünk, és azt hittük, hogy tolvajok törtek be.
Aztán kiderült, hogy az anyósom nővére jött, hogy elvigye a holmiját, anélkül, hogy figyelmeztetett volna minket. Péntek este, amíg a férjem dolgozott, úgy döntöttem, hogy ismét takarítok egy kicsit. Fülhallgatót dugtam a fülembe, bekapcsoltam valami zenét, és elkezdtem felmosni a padlót.
A szívem majdnem megállt, amikor valaki a vállamra tette a kezét. – „Hívtalak, hívtalak. És kiderült, hogy itt hallgatsz zenét. – „Miért jöttél be megint, és nem szóltál nekünk? Mi bérlünk tőled egy lakást. -Igen, bérelsz, nem veszel.
És ez az én lakásom, amikor csak akarom, jövök.” – és ezzel a nagynéném bement a konyhába, és elkezdett teázni. Ez volt a türelmünk utolsó szalmaszála. Három nappal később a férjemmel elköltöztünk abból a lakásból. Csak a takarítással töltött időt sajnáltuk.