A történetemet azzal kezdem, hogy évek óta egyedül élek. A fiam egy másik városban egyetemre ment, ott talált egy lányt és maradt. A férjem és én sokáig együtt éltünk, de három évvel ezelőtt távozott. Még fiatal volt, de a rákját nem lehetett gyógyítani.
A helyzet az, hogy a fiam nemrégiben azt mondta, hogy a barátnője teherbe esett, tehát végre megházasodnak. Az örömöm nem tudott határokat!
Az egyetlen dolog, ami bosszantott, az volt, hogy nem volt pénzem ahhoz, hogy tisztességes ajándékot adjak a fiamnak.
Habozás nélkül úgy döntöttem, hogy közjegyzőhöz fordulok, hogy átírjam a lakást a fiamnak. Amíg élek, segíteni fogok nekik, amennyire csak lehetséges, megtanítom őket, és amikor elmegyek, saját fészekük lesz.
Amikor a szomszédaim hallottak róla, elkezdtek elmenekülni, a fő magyarázat az volt, hogy amikor elmentem, a lakás egyébként a fiamhoz megy, tehát újabb ajándékra volt szükségem. A bátyám még azt is felajánlotta nekem, hogy kölcsönt kérek, hogy valami mást vásárolhassak, de nem akartam, úgy döntöttem, hogy ez lesz a legjobb megoldás számomra. Az összes dokumentum összegyűjtése után elmentem a helyi közjegyzőhöz.
Egy fiatal nő üdvözölt engem, aki figyelmesen hallgatta mindent, és végül azt mondta :
Nagyon jól akarja, hogy ilyen ajándékot készítsen a fiának, de csak azt szeretném kérdezni tőled, hogy ezen a lakáson kívül van-e más hely, ahol élhet, ha akar? Talán egy nyári ház vagy garázs?
– Nem, mi köze ennek? Megkérdeztem őszintén, hogy nem értem, mit akar tőlem.
Aztán elkezdett mesélni nekem olyan nyugdíjasokról, mint én, akik mindent felírtak gyermekeiknek, majd az utcára dobták őket. Az idős embereknek sehova nem kellett fellebbezniük, mert minden törvényes volt.
Bocsánatot kértem és megígértem, hogy gondolkodom rajta. Hazafelé felhívtam a bátyámat, és pénzt kértem tőle, hogy mondja el neki, hogy a közjegyző meggyőzött arról, hogy ne hibázjak. Meglepett, hogy valaki meggyőzhet engem.
Természetesen nem hiszem, hogy a fiam képes lesz kiszabadítani az utcára, de jobb, ha biztosítom magam, mert nem tudod, milyen sors történhet vele, és milyen karakter lesz a felesége.
Valójában velem költöztek. Most együtt élünk és várjuk a babát, nincs veszekedés, tehát remélem, továbbra is békében élünk. És a lakás megkapja a fiamat, de miután távoztam.