Egy reggel Kirill hazafelé tartott az éjszakai műszakból. Hazafelé menet különös jelenetre lett figyelmes. Érezte, hogy valami nincs rendben, és úgy döntött, hogy utánajár a dolognak. Hazafelé menet meglátott egy férfit egy 10 év körüli kislánnyal.
Minden rendben lett volna, de a lánynak nagyon ijedt volt a szeme, és a férfi a csuklóját fogta a keze helyett. Egyértelmű volt, hogy erősen szorította. Aztán elindult feléjük. Lassan sétált. Mintha amúgy is abba az irányba kellett volna mennie. Menet közben fejben dobálta, hogy mi rejtőzhet egy ilyen furcsa páros mögött.
Amikor már olyan közel volt, amennyire csak tudott, észrevette, hogy a lány egy “segíts” hangzású mondatot mond az ajkával. Kyrylo kifutott az időből. Ezek után egy pillanat alatt el kellett döntenie, hogy mi legyen a következő lépés, különben túl késő lett volna.
Már tudta, hogy a lány nem a férfi lánya, húga vagy unokahúga. Kirill nem egészen értette, hogyan döntött így, de aztán elragadta a lányt a férfitól. Szó szerint kitépte a lányt a férfi karjából.Odaállt a lány elé, hogy biztonságban érezze magát, és hangosan és világosan megkérdezte tőle: – Ki ő neked?
A lány csak megvonta a vállát, és könnyek csillogtak az arcán. A férfi újra megpróbálta felemelni a gyereket, de Kirill magától is megállta a helyét. Az első kudarcot vallott. Ekkor Kirill hívta a rendőrséget, és a férfi elmenekült.
Kirill utána futott, hogy elkapja, mielőtt a rendőrség megérkezik. Sikerült is neki. A lány családja nem hagyja abba az ajándékozást és a köszönetnyilvánítást Kirillnek, mert ha Kirill nem lett volna, senki sem tudná, mi lett volna szegény lány sorsa.