Nemrég egy új diák jelent meg a gyermekem osztályában. Ez a lány nagyon szegény családból származott. Mindenki tudta, hogy az édesanyjával élt, aki elvált a férjétől. A férfi elhagyta a családot, és soha nem fizetett gyerektartást. De nem tudtam, hogy ennyire rossz a helyzet. De az, hogy egy lánynak iskolába kell járnia, mindannyiunknak újdonság volt.
A fiam a legegyszerűbb iskolába jár. Ennek ellenére az intézményben minden tisztességes és jó. A tanárok kedvesek és képzettek, és az iskolának még uszodája is van. Az iskolások általában az ebédlőben ebédelnek. Az általános iskolások számára ingyenes. Ötödik osztálytól kezdve fizetni kell az étkezésért.
Ezzel kapcsolatban nincs panaszom. A menzán az ételek jók, jó minőségűek, és nem is olyan drágák. Egyik gyereknek sem volt soha gondja azzal, hogy pénzt találjon az ételre. De Dina helyzete nem volt ilyen egyszerű. A lány családjának állandóan pénzre van szüksége.
Dina apja semmilyen módon nem segít neki és édesanyjának, és nem is kommunikál velük. A lány korábban magániskolába járt, de a válás után az anyja nem engedheti meg magának. A nagymamájához költöztek egy kis lakásba. Dina édesanyja nagyon keményen dolgozik, de még mindig nincs elég pénzük.
Ezt a szomszédjuktól tudtam meg: a barátomtól. Nehéz megállapítani, hogy Dinának anyagi gondjai vannak. A lány mindig rendezettnek tűnik, és időben megcsinálja a házi feladatát. Szégyenlőssége miatt kevés barátja van, de általában ő a leghétköznapibb gyerek.
Dina édesanyja mindig pénzt adományozott különböző rendezvényekre anélkül, hogy felháborodást mutatott volna. Még akkor is, ha az összeg jelentős volt. Néhány nappal ezelőtt, amikor a fiamért mentem az iskola után, megkért, hogy etessem meg. Meglepődtem, mert volt pénze ebédre.
Kolja habozott, amikor egyenes kérdést tettem fel neki a pénzről. De végül így válaszolt: “Ne káromkodj, oké? Bólintottam: – Visszaadtam az ebédet, anya. Dinának. Úgy nézett ki, mint egy hajkorona. Ugye tudod, hogy ezek napok? Otthon is ehetek. Ugye? Nehéz volt megtalálni a megfelelő szavakat, de végül biztosítottam a fiamat, hogy helyesen cselekedett.
De nagyon meglepett, amit tett. Nagyon nemes volt. És az étel sem számított, Kolja tényleg otthon ehetett. Egy héttel később volt egy megbeszélés az iskolában, ahol néhány anyuka panaszkodott Dinára. Azt mondták, hogy elvette a lányaik ebédjét. Az anyák azt mondták, hogy Dina állandóan ételt kért a többi tanulótól.
Még odáig is elment, hogy az összes kanalat lenyalta! Ezek a nők azt mondták, hogy Dinának rossz neveltetése volt. Sokan egyetértettek ezzel a nézettel. Nem tudtam ezt csendben hallgatni. Annyira igazságtalannak tűnt! Felugrottam, és azt mondtam, hogy az egész hazugság.
Hogy Dina egy nagyon jó kislány, aki soha nem kért semmit másoktól. A gyerekek maguk ajánlják fel, hogy segítenek neki. Egy másik anya is támogatott.” – Ne rágalmazza tovább Dinát! Mindannyian tudjuk, milyen anyagi helyzetben van a családja.
Az édesanyja még ma sincs itthon, nagyon sokat dolgozik, mert különben nem tudná eltartani a családját. Nem lehet így hazudni egy olyan gyerekről, aki nem csinált semmi rosszat. Miféle emberek vagytok ti ezek után? Nem szégyellitek magatokat? Ezután pénzt adott a tanárnőnek.
– Hagyd, hogy Dina ezen a hónapon egyen. Szeretnék neki segíteni valamilyen módon. És mindannyiótoknak tanulnia kellene a gyerekeitektől. Ők százszor kedvesebbek nálatok! Igazi nemességről tettek tanúbizonyságot! Miután ezt mondta, a nő egyszerűen kisétált az osztályteremből.
Mindenki elhallgatott, szégyenkezve, nyilván nem tudták, mit mondjanak. Én is azt tettem, amit ő, és a tanárnőnek is adtam pénzt. Utánam szinte mindenki ugyanezt tette. Csak az anya, aki ezt a hazug beszélgetést kezdte Dináról, nem adott semmit. Annyi pénzt gyűjtöttünk össze, hogy Dina egy egész évig tudott a menzán enni.
Nagyon büszke voltam mind a jó gyerekekre, mind a szüleikre. Ha a mi gyerekeink nem mutattak volna ilyen kedvességet az osztálytársukkal szemben, nem tettünk volna semmit, egyszerűen nem vettünk volna tudomást ennek a lánynak a nyomorúságos helyzetéről. Nagyon könnyű figyelmen kívül hagyni mások szerencsétlenségét.
