Most 35 éves vagyok. Egy államilag finanszírozott szervezetnél dolgozom, és átlagos tartományi fizetést kapok. Régebben együtt éltünk édesanyámmal, és a fizetésem egy részét neki adtam. Anyám egyetlen jövedelme a nyugdíja volt, ami valamivel több volt, mint a minimálbér.
A fizetésem többi részét saját belátásom szerint költöttem el – edzőterembe jártam, lányokra költöttem a pénzt, néha extra élelmiszereket vettem otthonra. Hat hónappal ezelőtt megnősültem. Nem volt esküvő, csak aláírtunk egy szerződést. Beköltöztem a feleségemhez, abba a lakásba, amit az első férje hagyott rá.
Együtt élünk – én, a feleségem és a lánya (a kislány 7 éves). A feleségem többet keres nálam, de nem sokat. Otthon szigorúan takarékoskodunk.Nem engedhettem meg magamnak egy edzőtermet. A házasság előtt nem beszéltünk a pénz kérdéséről. Most már tudom, hogy hiába.
Szembesültem azzal a ténnyel, hogy anyám nem tud élni a tőlem kapott pénzinjekciók nélkül. Tény, hogy háromszobás lakásunk van, és anyám nyugdíjának több mint a fele a fűtési szezonban a közüzemi díjakra megy el. Marad 4000 . Képzeld el, ez alig több mint 100 naponta.
Ő nem tud támogatást igényelni, amíg én be vagyok jelentve a lakásba. És nincs hova kijelentkeznem – megalázónak tartom, hogy a feleségemet kérjem. Ő maga nem ajánlja fel.
Két hónappal azután, hogy elkezdtük a családi életünket, először láttam a saját szememmel, hogy anyám éhezik. Ez nagyon meghatott. Azóta adok neki havi 3000-et a lakbérre. Ez gondot okozott a feleségemmel. Ő elfogadhatatlannak tartja ezt a lehetőséget. Ez korlátozza az érdeklődését.
Elkezdett szemrehányásokat tenni nekem, hogy nem keresek eleget, hogy sok mindent nem engedhetek meg magamnak, hogy a gyermekem hamarosan első osztályba megy, és ahhoz pénzre van szüksége, hogy nem tudok elmenni a tengerre stb. A minap az anyósom “elbeszélgetett” velem arról, hogy most már a családomban a feleségem és a lányom, és már nem az anyám.
Felajánlotta, hogy segít anyámnak részmunkaidős állást találni takarítóként. Eddig nem járt szerencsével. Kezd elviselhetetlen lenni ezt minden nap hallgatni, már az egész agyam kiverte a biztosítékot. A magyarázatok nem segítenek. Őszintén szólva kezdem megbánni, hogy megházasodtam.
Régebben sokkal kényelmesebb életet éltem. Megértem, hogy ha megoldom a pénzkérdést, akkor a probléma is megszűnik. De most mit tegyek: küldjem el az anyósomat? Ne adjak pénzt az anyósnak? Emlékeztesse a feleségét, hogy a lányára is költenek pénzt, méghozzá sokat? De ez utóbbi már elég kevés …
