Maxim eljegyzési gyűrűt adott Larysának, amelyet utolsó filléreiből vásárolt. Este titokban belépett a lakásba, és kihallgatott egy beszélgetést.

Maxim sokáig állt az ékszerboltban, és nézegette a gyűrűket. Egy tanácsadó, Elena lépett a kirakathoz. – “Fiatalember, már olyan régóta áll ott, segíthetek a választásban?” -Nézze, én egy gyémántgyűrűt keresek, de csak tízezer forintom van. -Ennyiért nem fog gyűrűt találni ebben a kirakatban, de van valami olcsóbb, talán valami ezüstből készült.

-Nem, Larisa nem fog ezüstöt hordani, én gyémántot akarok. -Ez probléma lesz… de tudod, van néhány gyémántunk. Egy perc múlva elhozom neked. Olena hozott egy kis dobozt, és kinyitotta. – “A kő mellett van egy meggörbült láb, és a kőben apró üregek vannak, de emberi szem nem látja őket.

Legalább 15-ért el tudom adni. -Hűha. Nagyon szép, Larysa örülne neki. De csak 10 van nálam.” – Mit szólsz ehhez, vedd el, és hozd el a többit január 1-jén. Elvégre újév van, és csodáknak kell történniük. Este a boldog Maxim átadta Lariszának az eljegyzési gyűrűt, és a lány annyira boldog volt, hogy még ugrált is örömében.

Ezután Max lement a boltba, hogy gyümölcsöt vegyen az asztalra, és gyorsabban jött vissza, mint kellett volna, ezért előreengedték a sorban. Halkan lépett be a lakásba, így Larisa nem hallotta meg. Éppen a barátnőjével beszélt telefonon: -Nem tudom, hogy van ennek a szegény diáknak pénze gyémántra…

Valószínűleg fél évig éhezni fogok. Nem, ma nem megyek el hozzád, még maradnom kell nála, hogy valahogy megköszönjem.Ezek után a szavak után Max elhagyta a lakást… nem számított rá, hogy szeretett barátnője ilyet mond, most már világos, hogyan érez iránta.

A szomorú Max meghívást kapott a szomszédjához, egy nagymamához. Max mindent elmondott az idős hölgynek, aki többször is figyelmeztette, hogy valami nincs rendben Larysa-val. Az idős hölgy pénzt adott Maxnek, hogy vigye el Lénának a gyűrűért.

– “Nagy nyugdíjam van, de nincs kire költenem, úgyhogy menj el Lénához, és vegyél neki virágot! Este Maxim már ott állt Léna lakása előtt egy gyönyörű csokor vörös rózsával. – “Gyere be, Max. Igyunk egy csésze teát – ajánlotta fel a lány. Max olyan jól és nyugodtan érezte magát Olenánál… talán nem véletlen volt a találkozásuk.

Related Posts

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *