A lányom nagylánynak született. Az iskolában magasabb volt, mint mindenki más, aztán felszedett egy kis súlyt. De ez a súly megfelelt neki: sportos volt, de sok erő és energia kellett hozzá. A lányom helyesen étkezett és sokat evett. Az egyetemen beleszeretett egy fiúba.
De a férjemmel először nem tetszett nekünk: kicsit kicsi volt, az orra olyan volt, mint egy cápauszony – hatalmas, és görbe, ferde orra volt. De a szívet nem lehet erőltetni, és a lányom hozzáment. A nagymamánk lakásában telepedtek le. A vejem nem keresett sokat, még a lányom is többet keresett, mielőtt szülési szabadságra ment.
És amikor kijött szülési szabadságra, a férjemnek és nekem kellett segítenünk nekik élelemmel, különben éhen haltak volna.A terhesség alatt a lányom felszedett némi súlyt, de ez normális volt. A szülés után pedig gyorsan lefogyott. Mindannyian meglepődtünk.
Nemcsak gyorsan lefogyott, hanem vékonyabb lett, mint amilyen még az egyetemen is volt. Még meg is ijedtem: talán beteg volt valamiben? De aztán a lányom bevallotta, hogy a férje szégyelli őt. Azt mondta, hogy ő olyan masszív, és a barátai feleségei mind olyan finomak és gyengédek.
Nemcsak, hogy alig evett, de még tornázni is elkezdett járni, mert a férje azt mondta neki. Aztán levágta gyönyörű hosszú fonatát: a férje szereti a rövid frizurát. Odáig fajult a dolog, hogy a lányának elfogyott a teje, és mesterséges tápszerrel kellett etetnie a babát. De egy nap a lányom nem bírta tovább.
Elmentek meglátogatni a vejét. Ott a vej arról kezdett beszélni, hogy a felesége pufók, ügyetlen és nehézkes. A lánya nem hallgatott rá, egyszerűen magyarázat nélkül távozott a buliból. Este a férje holmiját az előszobába tette, majd leadta kidobásra. Végre kinyílt a szeme, mert ilyen sebbel-lobbal élt.
Nemcsak a külsejét változtatta meg teljesen, de nem is tetszett neki. Le is fogyott tőle, és a tej is eltűnt. Most a lányom fokozatosan gyógyul, én pedig csak örülök, hogy megszabadultam a férjemtől.
