Polinát az összeomlásig hajtották, majd az egész családdal együtt magára hagyták. – “Anya, miért csinálsz krumplit? “Nem kérek krumplit – mondta Katya lánya. – “Én csirkét akarok, vegyünk csirkét!” – javasolta a fia, Kosztya. – “Én nem vagyok szakács, azt főzök, amit akarok” – válaszolta Polina.
-De a nagymamám mindig megkérdezi, hogy mit akarunk enni, és nem kényszerít arra, hogy olyat együnk, amit nem akarunk. -Ez azért van, mert a nagymamádnak sok szabadideje van… Én meg egész nap dolgozom, fáradt vagyok, este otthon dolgozom, egyikőtök sem segít anyátoknak a házimunkában.
-Igen, egész nap a számítógép előtt ülsz… ez nekem is munka – válaszolta a fiú. -De a nagyi azt mondja, hogy a munkában férfiember vagy, hogy is van ez? -Így van, ne hallgass annyit a nagymamádra. Polina tudta, hogy anyósa már régóta ellene fordítja a gyerekeket.Nemcsak a férje kezdett elszakadni tőle, nem támogatta tovább, hanem a gyermekei is.
Pénteken Polina nem érezte jól magát, de be kellett fejeznie a beszámolóját. Bár otthon maradt, Polina folyamatosan a laptopján dolgozott. A feje szétrobbant a munkától, de be kellett fejeznie a jelentést. Abban a pillanatban bejött az anyósom. Szokás szerint ujjával ellenőrizte a polcokon lévő ételeket, veszekedett Polinával az általa készített ételek miatt.
Aztán magához vette a gyerekeket. A gyerekek boldogok voltak, hogy ma szeretett nagymamájukkal maradhatnak. Három órával később Polina megkönnyebbülten kikapcsolta a laptopját, és felhívta a férjét: – “Hol vagy?” – “Ó, végre észrevetted, hogy nem vagyok otthon. Ma este a gyerekekkel maradok anyámnál, legalább valahol figyelnek ránk.
– “Viccelsz? Hagyd abba ezeket a koncerteket. A férfi egyszerűen kikapcsolta a telefont. Másnap hazajött a család, élén az anyóssal, miközben Polina éppen ablakot mosott. “Na, legalább egy éjszaka alatt észhez tértél, most már otthon is felöltözöl” – kezdte az anyós. A férj támogatta anyját a vádaskodásban, a gyerekek pedig nevetni kezdtek Polinán.
Polina ezt nem bírta elviselni, és már éppen sikoltozni akart, amikor minden elsötétült. A nő a kórházban felébredt. A körülötte lévő orvosok azt mondták, hogy Polina idegösszeomlást kapott. Amikor elbocsátották, a férje már beadta a válókeresetet. A gyerekek nála maradtak, mert a férj benyújtotta a kórházi kivonatot Polina mentális betegségéről.
A gyerekek örömmel maradtak a nagymamájukkal. Aztán Polina egyszerűen visszaköltözött a szülővárosába, ahol volt egy lakása, amit a nagymamájától örökölt. Polina kiváló szakember volt, így gyorsan talált munkát. Ugyanakkor viszonyt kezdett egy új kollégájával.
A férfi egy hónappal később jelentkezett, mondván, hogy nehéz neki a gyerekekkel együtt élni. De maguk a gyerekek nem akartak az anyjukhoz költözni. – “Polina, idegösszeomlásig kergetnek!” – panaszkodott a férje a telefonban. – “Semmi baj, engem is az őrületbe kergetsz” – válaszolta Polina.
