Nagyezsda a fiával utazott a vonaton. Ványa az anyja vállára hajtotta a fejét, és elkezdett elaludni. Hirtelen Nagyezsda észrevette, hogy a vele szemben ülő nő szüntelenül Ványát bámulja. Félelmetes nő volt, legfeljebb harmincéves, sápadt, kócos hajjal és bő kabátban. Előrelépett, és szemrebbenés nélkül bámulta a gyereket.
Nagyezsda ettől megijedt, és körülnézett a kocsiban. Sajnos, gyakorlatilag nem voltak emberek, csak az öregek és néhány idősebb nő. Odakint gyorsan sötétedett, és az utcai lámpák még furcsábbá tették a jelenetet. A nő tovább nézte a gyereket. Végül megálltak, Nadiia gyorsan felkapta a fiát, és a kijárat felé indult, az idegen nő pedig követte őket.
A tömegben Nadiia és Vanechka egy aluljárón keresztül mentek ki a térre. Rengeteg ember volt, és a nő bizonyára elvesztette őket. De aztán, mint egy őrült nő, odarohant Ványához, és erősen megragadta a karjánál fogva. – “Anya, anya, anya, félek!” – kiáltotta Ványa. Mivel nem voltak rendőrök a közelben, az arra járó embereket nem érdekelte, mi történik.
Nagyezsda megragadta fia másik karját, és húzni kezdte maga felé. – “Vitya, fiam…” – tudta mondani az asszony, de Nadezsda már a buszmegállóba szaladt a fiával. Felszálltak a buszra, és sokan voltak a buszon, de ekkor Nadezsda tekintete az őrült nőre esett, aki szintén felszállt a buszra, és az ajtóban állt. Az asszony tovább emésztette Ványát a tekintetével.
Végül megálltak, és Nadiia olyan gyorsan futott, ahogy csak tudott, fiával a karjában. Otthon bezárta az ajtót, lefektette a fiát, és az ablakhoz ment. Az őrült nő ott állt a bejáratnál. Hogy mit akart, miért volt szüksége Ványára, nem volt világos. Másnap reggel Nagyezsda első dolga volt, hogy kinézzen az ablakon.
A tegnapi nő a házuk előtt ült egy padon.Ez így nem mehetett tovább, és Nádija kiment, hogy beszéljen vele. – “Mit akarsz a fiamtól? Megérted, hogy most azonnal hívhatom a rendőrséget. -Vitya, az én Vityám… Ez nem Vitya, hanem Vanya. -A fiamat Vityának hívták. Amikor anyám megtudta, hogy terhes vagyok, azt mondta, hogy vetessem el.
De nem tettem meg. Az esés után éppen csak hallottam a fiamról, és nem engedték, hogy lássam. Azt mondták, hogy hüllőnek született. És másnap azt mondták, hogy meg fog halni. Telt-múlt az idő, és megtudtam, hogy anyám készítette a gyógyszert, hogy megmondja nekem, hogy mondjak le a gyerekről.
Ezután a szívem feladta, és bekerültem egy pszichiátriai kórházba. És az Ivánod annyira hasonlít Vityára… – Asszonyom, gyere haza, még pénzt is adok neked. Nádija gondoskodott róla, hogy a nő busszal távozzon. Még mindig félt, hogy a nő visszatérhet, főleg, hogy tudta a címet. Nadiia úgy döntött, hogy egy hét múlva másik lakást bérel.
