Katya és Nikolai hosszú életet éltek, de messze nem volt boldog. Nyikolaj gyakran elhagyta a feleségét, de a nőnek nem volt bizonyítéka. Mindig stabil helyzetben volt. Gyakran voltak veszekedések, botrányok, és Nyikolaj is előszeretettel ivott. – “A férjed szeret téged, csak most nehéz neki” – mondta Katya édesanyja.
“Meddig kell még elviselnem a kalandjait?” – panaszkodott Katya. És még ha meg is csal, akkor mi van? Nem hagy el téged, és ez a lényeg – érvelt az anyja. Miután Katia kórházba került, az orvos azt mondta, hogy négy napnál tovább nem maradhat. Mykola soha nem látogatta meg Katját, csak időnként hívta fel az anyósán keresztül, hogy dolgokat és ajándékokat küldjön neki.
Most éppen a saját házunkban csal meg engem – mondta Katya – Hagyd abba! A férjed szeret téged. Nézd meg, mennyit küldött neked. “De általában véve nincs okod panaszra, a férjed etet, itat, öltöztet – próbálta bátorítani a lányát az anya. Szeretetet akarok. Szeretnék normális életet élni a férjemmel, de ő nem figyel rám” – panaszolta tovább Katya.
Az anya belefáradt ebbe a beszélgetésbe. Elbúcsúzott a lányától és hazament. Kátya nem talált helyet, ahová leülhetett volna. Hívta az orvost, és adott neki egy mancsot. A férfi este elbocsátotta. Katya hívott egy taxit, és hazasietett.Óvatosan kinyitotta az ajtót. Kellemetlen nevetés hallatszott a lakásból.
Benézett a nappaliba. A férfi a szomszédját ölelgette a kanapén: – Zavarok? Akarod, hogy elmenjek? Vagy szeretnéd, hogy elkísérjelek? Katya elővette a bort a szekrényből, és tetőtől talpig leöntötte vele a szomszédját. “Mindent meg tudok magyarázni – mondta Mykola Katyának – Kifelé, nem akarlak látni. Te szemétláda!
Beperellek mindenért. Katia kidobta férje összes holmiját a kinti erkélyről. Elváltak. Katya végül nyugodt mellkassal kifújta a levegőt. Nincs több gyanakvás, nincs több negatív befolyás a férje részéről. Katya hosszú idő óta először mosolygott.
