Rita hazajött, és egyenesen felment a szobájába. A nagymama észrevette unokája szomorú hangulatát, és megpróbált bemenni a szobájába: – Rita, nyisd ki az ajtót, látom, hogy szomorú vagy. Beszéljük meg, nyugodj meg…
Rita, nyisd ki!” – Nagymama, ne most, majd később – válaszolta Rita, alig tudta visszatartani a könnyeit. Talán most egyedül kell maradnia. – Hogy érted, hogy egyedül? Még csak tizenhét éves, talán valami olyan rosszat tett, hogy nincs ideje várni. – Anya, ülj le a kanapéra, bekapcsolom a kedvenc sorozatodat.
Kényszerítenem kellett a nagymamámat, hogy leüljön a kanapéra. Korán hallotta, ezért teljes hangerőre állította a tévét, aztán jöttek a szomszédok, és csúfolták, de mit tehetett? Még a hallókészülék sem segített már. Egy órával később Rita beengedte az anyját a szobájába.
Leült a lánya mellé az ágyra: – Mesélj nekem egy mesét – kezdte Rita. Anya, mondd el, miért olyan igazságtalan minden ezen a világon. Miért hazudnak az emberek, még akkor is, ha megígérik, hogy igazat mondanak?
– Rita, történt veled valami szörnyűség? – Igen.Nekem úgy tűnik, hogy a szerető általi árulás a legrosszabb dolog. – Mondd el, ha akarod, talán jobban érzed magad tőle.
– Petya azt mondta, hogy nem lehetünk együtt csak azért, mert egy másik városba megy tanulni. Eltelt fél hónap, és ma láttam, hogy a kedvenc barátnőmmel, Katyával távozik a bevásárlóközpontból… ő is és ő is megcsalta.” – Igen, drágám, előfordul. Nehéz most már bárkiben is megbízni, főleg a társaidban.
Még fiatal vagy, sok mindent kell még átélned. “Szóval valami rosszabb is történhet?” “Nagyon remélem, hogy nem” – mosolygott anyám.
