Timur éppen gyorsan pakolta a holmiját az iskolatáskájába, amikor a matektanára úgy döntött, hogy feltartja. A fiú korábban írt egy dolgozatot, és el kellett vele intéznie néhány dolgot. De Timur elkésett a buszról, az egyetlen buszról, ami hazafelé ment.
Timur és családja a város egy másik részébe költözött, messze az iskolától. Hatodik osztályos volt, és a szülei egy olyan iskolába akarták vinni, amely közelebb van az új lakásukhoz. A fiú ideges volt, úgy döntött, hogy már elég idős ahhoz, hogy nagy távolságokat tegyen meg.
Nem volt értelme vitatkozni, és a szülei megengedték Timurnak, hogy ugyanott maradjon. De a fiú túlságosan félt elmondani a tanárának, hogy elkésett. Szerencsére Timur időben odaért a buszhoz. A kalauz felállt a helyéről, és elkezdett körbejárni a buszon, pénzt gyűjtve.
Aztán Timurra került a sor, és a fiú döbbenten vette észre, hogy a telefonját és a pénztárcáját az íróasztal mögött hagyta, mert annyira sietett a buszmegállóba: – Az iskolában felejtettem a pénzemet. “Minek nézel te engem… annyi nyúl van itt. Vagy sírsz, vagy a következő akasztásnál már kint is vagyok az ajtón.
Timurnak nem volt miért sírnia, és szó szerint öt perccel később már az utcán volt. Este még hidegebb volt, mint reggel, iskola előtt. A szél egyenesen az arcába fújta a havat, és nehezen kapott levegőt. Timur észrevett egy boltot, amely előtt egy hajléktalan öregember ült.
Timur pénzt mert kérni egy bundás nőtől: “Fiú, szégyelld magad, úgy járkálsz, mint egy rák, pedig tisztességesen fel vagy öltözve. Bezdomny kihallgatott egy szegény fiút, aki eltévedt az utcán, és azt mondta neki, hogy vegyen ki annyi pénzt a dobozból, amennyire szüksége van ahhoz, hogy elérje a buszt, amibe bedobják.
Timur elvette, és sokszorosan megköszönte a nagybátyjának. Amikor a fiú végre hazaért, az édesanyja már a buszmegállóban ült és sírt, mint kiderült, a rendőrségre tartott, de jó, hogy Timur hamarabb érkezett. Másnap Timur édesanyja és Timur eljöttek oda, ahol Timur járt, és bőségesen megköszönték, majd feljelentést írtak a buszvezető ellen.
