Újabb szilveszteri összejövetel volt, és ezúttal Lika családja úgy döntött, hogy az anyukájához megy ünnepelni. Ez volt a második alkalom, hogy így tettek. Előtte öt egymást követő évben az anyósával ünnepelték az ünnepet, ahol Lika nem igazán szerette a férje anyjának siratóénekére táncolni.
Mivel a konyhában semmit sem csinálhatott, csak kevergetni és zöldségeket pucolni tudott. De az anyósa nem hagyta annyiban. Azonnal elhatározta, hogy a fián keresztül bejön, és lebeszéli az utazásról: “Hogy mehetsz télen a hóba! Az út hosszú, ráadásul aszfaltozott! Éjszaka gyerekekkel, a gyerekek kicsik!”
– Anya, nem először megyünk, Alinka tíz hónap alatt harmadszor megy, és Mása… nem tudom megszámolni – válaszolta a fiú. Az anya nem állt meg itt, úgy gondolta, hogy úgymond nyomást kell gyakorolnia a fia becsületére: – Hagyod anyádat egyedül, na? Minden évben az anyósoddal ünnepelsz, a saját anyádra már nincs szükséged!”
– Anya, ne kezdd, már öt éve járunk. És ez csak a második év, hogy Lika családjával vagyunk. Aztán a fiú úgy döntött, hogy emlékezteti az édesanyját a sok sérelemre, amit az évek során felhalmozott vele és a húgával szemben: “Szóval én vagyok az, aki egyedül hagy titeket, és hogyan mentél el szilveszterkor egy étterembe, otthon hagytál minket, és még csak nem is gondoltál ránk?
Nem jöttél akkor zavarba?És mi lenne, ha Mása születésnapján, abban az évben, amikor Karinával nyaralni mentek, nem lehetne egy héttel elhalasztani a nyaralást? “Mindenki eljött, de te nem voltál ott.” “Igen, Karina volt az, aki elrontotta a jegyeket” – zavarba jött az anyja.
A beszélgetés után az anyós nem vette észre, hogy nincs joga, hanem inkább azt, hogy nem utasítja vissza a gyerekeket. Ragaszkodott a véleményéhez, mondván, hogy a menye egy gonosz boszorkány, aki a fiát az anyja ellen fordítja. Lika és családja éppen úton volt, hogy az újévet szeretett családjával ünnepelje.