Az iskola után Myroslav fiunk Kijevbe ment egyetemre, és ott is maradt. Ő, a felesége, Zina és a fiuk egy fővároshoz közeli kisvárosban élnek, míg mi a férjemmel egy másik régió falujában lakunk. Természetesen nem látjuk gyakran a fiunk családját. Az unokánk születésekor látogattuk meg őket, másodszor pedig akkor, amikor a menyem segítségével több fővárosi szakorvoshoz is eljutottam, és ennyi volt.
Általában a férjemmel nem rajongunk a városi zajért, nem vagyunk hozzászokva az egészhez, jobban érezzük magunkat falun. A gyerekek évente szó szerint kétszer jönnek hozzánk, általában valamilyen családi nyaralásra. Mi így élünk. Múlt héten a sógornőm, Zina 35 éves lett, és előre meghívtak minket az ünnepségre.
A férjemmel úgy döntöttünk, hogy elmegyünk, a járási központban pénzt váltottunk dollárra, mert Miroszlav azt mondta, hogy jobb borítékot adni. Egy étteremben ünnepeltünk, 20 ember volt ott, a házasságközvetítőkön kívül szinte mindannyian idegenek voltunk.
Az ajándékozás furcsa módon történt: egy külön asztalon volt egy doboz a “borítékoknak”, és aki nem pénzt adott, az oda tette az ajándékokat. De nem ez tette tönkre az ünnepet a férjemnek és nekem, hanem az, hogy a férjemmel nem volt mit ennünk a menyemnél az évfordulón.
Tudja, mi egyszerű emberek vagyunk, megszoktuk a normális ételeket, és az ünnepségen nem volt se krumpli, se normális saláta. Helyette volt sushi, valami hínár- és tengeri herkentyűs saláta, rukkola, stb, kagylós kebab és egyéb hülyeségek.Még desszertnek sem szolgáltak fel süteményt, mindenki kávét ivott néhány sajttortával, mi pedig teát rendeltünk.
Az italok valami fragolino és koktélok voltak, se normális bor, se fehérbor. Röviden, érted a képet. Így a buli végén, amikor a fiatalok már táncoltak, az idősebbek pedig kimentek friss levegőt szívni, csendben, tiszta lelkiismerettel húztam ki az ajándékdobozból a 200 d borítékunkat. Nem tudom, hogy Zina észrevette-e.
De nem érdekel, nem azért jöttünk ilyen messziről, hogy éhesen üldögéljünk. És ezt a pénzt is olyan nehezen spóroltuk össze, és a pajtát is meg kell javítanunk, és a járókeretes traktor is elromlott, tavasszal újat kell vennünk… Egyszóval, minden fillér nem felesleges, hát legyen. Amilyen az ünnep, olyan az ajándék tőlünk, szerintem.
